A kardéntengelyt (hajtótengelynek is nevezik) a nyomaték továbbítására használják a motor váltója és a meghajtott kerekek között. A kardántengelyek a hajtómű részei.

Az orrmotoros, elsőkerék-meghajtású autók esetében a kardántengelyt féltengelynek is nevezik. A hátsókerék-meghajtású és orrmotoros gépkocsikban a kardántengely középen kerül elhelyezésre, a sebességváltó és a hátsó differenciálmű között, az alvázon. Ez a fajta kardántengely gyakran két részből áll, mivel reteszelés segítségével tengelyirányú eltolódást is ki kell egyenlítenie. A kardántengely és a kormányzott kerekek (elsőkerék- és összkerék-meghajtás esetén) közötti csatlakozás homokinetikus módon van megoldva, mivel a csuklóknak egységes szögsebesség mellett kell a nyomatékot továbbítaniuk. Ezeket szinkron- vagy állandó szögsebességű csuklóknak is nevezik.

Minden meghajtás esetében, minden tengelyen csuklók találhatók, melyeket gumihüvelyek, és mostanában már termoplasztikus elasztomerekből (TPE) készült CV gumiharangok védenek. Ezek a gumiharangok (CV boot) csuklózsírral vannak megtöltve, amit nem kell cserélni. Amennyiben külső erőbehatás vagy elöregedés következtében a gumiharang megrongálódik, a csuklózsír kifolyik, ami megrongálja a csuklót.

A hajtótengelyeket úgy tervezik, hogy az autó teljes élettartama alatt kitartsanak, de az alapjárati indítás teszt megmutatja a hajtáslánc előre látható törési pontját. Az elsőkerék-meghajtású autókon a sérült gumiharangokat sok esetben az első ajtókon lévő zsírnyomok mutatják. Az esővíz beszivárgása a csuklózsírral és kosszal kombinálva nagyobb mértékben koptatja és öregíti el a tengelyt.

A kardántengelyen lévő nagymértékben sérült gumiharangok alapján feltételezhető, hogy a tengely is megsérült, így nem csupán a gumiharangok cseréje ajánlott, hanem az egész csuklóé.

A teljes kardántengely cseréjekor fontos ügyelni arra, hogy a karimán lévő csavarokat is kicseréljük.